Röviden Budapestről

Történelem

Budapest városi múltja az ókorra nyúlik vissza. A mai Gellérthegy, Tabán és Víziváros területén keltaÓbuda területén az 1. század második felében jött létre Aquincum római5. századig maradt fent. A magyar honfoglalásÁrpád fejedelem szállása, és ez a település az Árpád-korban is fontos központ maradt. 1247-ben IV. Béla király építtette fel az első királyi várat a Duna jobb partján fekvő Várhegyen, amely körül kialakult a középkori Buda polgári városa, hat nagy templommal, országos vásárhellyel. települések nyomait tárták fel. katonai tábora, katonavárosa és polgári települése, amely az után valószínűleg Óbuda környékén volt

A 15. század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött. 1541-ben a törökök kezére jutott a két város, akik 150 éves uralmuk alatt Budán rendezték be központjukat. A város arculatát a keleti városeszményhez igazították, fürdők, bazárok, dzsámik épültek. Budát és Pestet a Habsburgok véres háborúban foglalták vissza a törököktől 1686-ban, amelynek során a két város teljesen elpusztult.

A 18. századi barokk korban a városi élet csak lassan bontakozott ki újra. Buda újkori fejlődését Mária Terézia alapozta meg, amikor Pozsonyból ide költöztette a királyi intézményeket és Nagyszombatról az egyetemet. Az igazi fejlődés azonban csak a 19. század első felében, a reformkor idején indult meg, amikor Pest az ország kulturális és gazdasági központja lett. A korszak jelképeként megépült a két várost összekötő Széchenyi lánchíd. Az 1848. március 15-i pesti forradalom a magyar történelem egyik fő eseménye volt, ez a nap ma nemzeti ünnepünk. Az 1848-as forradalmi események során Pest-Buda az ország fővárosa lett, majd a harcok során a város osztrák kézre került. A magyar honvédsereg Buda 1849-es bevételével a szabadságharc egyik legnagyobb katonai sikerét érte el.

A szabadságharc bukását követő osztrák elnyomás egy időre megakasztotta a fejlődést, az 1867-es kiegyezést követően azonban világvárosi növekedés kezdődött. A mai Budapest 1873. november 17-én jött létre Pest, Buda és Óbuda városának egyesítésével. Budapest Európa leggyorsabban növekvő városa lett, a lakosság húsz év alatt megduplázódva a századfordulóra közel háromnegyed milliósra duzzadt. Ekkor alakult ki a mai város képe, a hidakkal, körutakkal, modern közlekedési hálózattal, Európa első Nagy-Britanniánföldalatti vasútjával, a belső és külső kerületekkel, az Országházzal és a többi országos középülettel. Világhírűek lettek Budapest színházai, kávéházai, gyógyfürdői, a pezsgő kulturális élet, a „pesti éjszaka”. A fejlődés jelképeként tartották meg 1896-ban a városban a millenáris kiállítást és ünnepségeket. kívüli

Az 1910-es népszámlálás 880 ezer lakost talált az akkori Budapesten, míg a legnagyobb elővárosban, Újpesten 55 ezret. A lakosság döntő többsége magyar nemzetiségű volt, 9,0% vallotta magát németnek és 2,3% szlováknak. A vallási összetétel a következő volt: katolikus 60,9%, izraelita 23,1%, református 9,9%, evangélikus 5,0%.

A 20. században az ország szinte minden meghatározó eseménye a fővárosban zajlott, így például az 1918–1919-es őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság eseményei. A második világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. Az 1944-es német megszállást követően a lakosság egy része a holokausztnak esett áldozatul, másik része (38 000 fő) pedig a 102 napig tartó ostrom során vesztette életét. A város épületeinek jelentős része romba dőlt, és valamennyi hidat felrobbantották. Sajnálatos módon a legnagyobb károkat a város építészeti kincsekben leggazdagabb területei szenvedték: a Belváros és a Várnegyed. A károk teljes helyreállítása mind a mai napig nem fejeződött be, hol foghíjtelkek, hol lövésnyomokat viselő homlokzatok emlékeztetnek az ostrom pusztítására.

Az újjáépítés évei után az Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-jével Budapesthez csatolt huszonhárom környező, addig önálló települést: hét várost és tizenhat nagyközséget (a listát lásd a Budapest kerületei szócikkben), aminek révén létrejött Nagy-Budapest.^[6] Az 1950-es években a sztálinista elnyomás nehezedett a budapestiekre, majd az 1956-os forradalom eseményei és utcai harcai rázták meg a várost. A 1960-as évektől a Kádár-rendszer „puha diktatúrája” alatt élte Budapest második nagy fejlődési korszakát. 1970-ben átadták az első metróvonalat. Sorra épültek a nagy lakótelepek, és az ország minden területéről újabb százezrek költöztek a fővárosba, amelynek lakossága az 1980-as években elérte a 2,1 millió főt. Az 1989-es rendszerváltás óta a lakosság száma jelentős csökkenésnek indult, aminek oka részben a fővárosiak tömeges kiköltözése az agglomeráció településeire.

A városhoz kapcsolódó személyek

• Történelmi névadók

A középkori Buda és Pest városához kapcsolódott a magyar szentek közül Szent Gellért püspök és Árpád-házi Szent Margit személye, akikről a Gellért-hegy, a Szent Gellért tér, a Margit-sziget, a Margit híd és a Margit körút kapta a nevét. A Mátyás-templom névadója a budai várban székelő Mátyás király volt. A másfél évszázados oszmán uralom korából Gül Baba, azaz „Rózsa atya” török dervisre emlékeztet a budai Rózsadomb neve. A Buda újabb kori fejlődését megalapozó Mária Terézia emlékét őrzi a Terézváros és a Teréz körút. A többi hagyományos városrész is a Habsburg-család tagjainak nevét viseli (Lipótváros, Krisztinaváros, Józsefváros, Ferencváros). A dinasztia legnépszerűbb tagja azonban a magyarság számára Erzsébet királyné volt, akiről az Erzsébetváros, az Erzsébet körút és az Erzsébet híd kapta a nevét.

• Híres budapestiek

A híres budapestiek felsorolása reménytelen vállalkozás lenne, hiszen a reformkortól kezdve a híres magyarok többségének élete részben vagy egészben a fővároshoz kapcsolódott. Ennek ellenére természetesen meg lehet említeni néhány személyt a legfontosabbak közül.

Akik a legtöbbet tettek a városért, és akik nélkül Budapest ma nem lenne az, ami: Széchenyi István, József nádor, a 19. század második felének kiváló építészei (például Ybl Miklós, Schulek Frigyes, Steindl Imre), a városszépítő Podmaniczky Frigyes, a legnagyobb budapesti polgármesterek, Kamermayer Károly és Bárczy István, valamint Raoul Wallenberg, a város posztumusz díszpolgára, aki mintegy 100 000 budapesti életét mentette meg a második világháború poklában.

Híres budapestiekről elnevezett közintézmények például az Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd), a Semmelweis Egyetem (Semmelweis Ignác) vagy a Korányi Kórház (Korányi Frigyes). Számos híres budapesti nevét őrizték meg az általuk alapított intézmények is, például a Richter Gedeon Nyrt., napjaink legnagyobb budapesti gyára Richter Gedeon, a leghíresebb budapesti étterem, a Gundel étterem pedig Gundel Károly nevét viseli. A kulturális intézmények közül híres budapestiekről kapták a nevüket például az Erkel Színház (Erkel Ferenc), a Karinthy Színház (Karinthy Frigyes), a Bajor Gizi Színészmúzeum (Bajor Gizi), a Puskás Ferenc Stadion (Puskás Ferenc) vagy a Papp László Budapest Sportaréna (Papp László). A sort hosszan lehetne folytatni. Az intézmények, valamint az utcák, terek névadóiról részletesebben az egyes kerületek szócikkei írnak.